Ceres (törpebolygó)


A Ceres (latinul Cerēs, más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres), a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője. Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, nevét Ceres után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.

Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben; olyannyira, hogy az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmadát a Ceres adja. A legújabb megfigyelések felfedték, hogy a kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú. Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből állhat. Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik. Látszólagos magnitúdója 6,7 és 9,3 között változik, azonban még legfényesebb állapotában sem észlelhető szabad szemmel. Felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.


A Mars és a Jupiter pályája között található ismeretlen bolygó ötletét először Johann Elert Bode vetette fel 1768-ban. Indoklásában a ma már elvetett Titius–Bode-szabályra hivatkozott, amelyet Johann Daniel Titius adott ki 1766-ban. A törvény alapján a bolygó fél nagytengelyének 2,8 CsE körül kellett lennie. Miután William Herschel 1781-ben felfedezte az Uránuszt, Titius és Bode szabályába vetett hit megnövekedett, így 1800-ban huszonnégy képzett csillagász együttes erővel kezdte el keresni a feltételezett bolygót. A csoportot Franz Xaver von Zach vezette. Nem sikerült felfedezniük a Cerest, azonban később számos nagyobb kisbolygót találtak.

Végül 1801. január 18-án Giuseppe Piazzi fedezte fel, aki egy, Francis Wollaston által Mayer 87-ként jelölt csillag után kutatott, amely nem abban a pozícióban volt található, amit Mayer állatövi katalógusa megadott. Csillag helyett egy mozgó, csillagszerű objektumot talált, amiről először azt gondolta, hogy üstökös. 24 alkalommal figyelte meg a Cerest, utoljára február 11-én, utána betegsége miatt kénytelen volt félbehagyni az égitest követését. 1801. január 24-én levélben jelentette be felfedezését néhány csillagásztársának, többek között barátjának, a milánói Barnaba Orianinak. Üstököst írt, de „mivel mozgása túl lassú és egyenletes, sokszor gondoltam rá, hogy ez valami sokkal jobb lehet”. Áprilisban elküldte megfigyeléseinek teljes anyagát Orianinak, Bodenak, és Lalande-nak Párizsba, melyek megjelentek a Monatliche Correspondenz 1801 szeptemberi számában is.

Nem sokkal később a Ceres látszólagos pozíciója megváltozott (főként a Föld pályamozgásának köszönhetően). Ezután túl közel került a Nap fényéhez, így más csillagászok nem tudták megerősíteni a felfedezést az év végéig. Ilyen sok idő után azonban már nagyon nehéz volt megjósolni a pontos helyét. Hogy ismét megtalálják, Carl Friedrich Gauss, ekkor még csak 24 évesen, kifejlesztett egy hatásos módszert a pálya meghatározására. Alig néhány héten belül megjósolta a pályáját, majd elküldte eredményeit a Monatliche Correspondenz szerkesztőjének, Franz Xaver von Zachnak. 1801. december 31-én von Zach és Heinrich Wilhelm Olbers megtalálták a jósolt hely közelében, így megerősítve a Ceres létezését.

Piazzi eredetileg a Ceres Ferdinandea (olasz eredetű, Cerere Ferdinan­dea) nevet javasolta Ceres római istennő és I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király után. A „Ferdinandea”-t nem fogadta el a a világ többi nemzete, ezért elvetették. Németországban egy rövid ideig Hérának hívták. Görögországban Δήμητρα (Démétér) néven illetik, az istennő görög megfelelője után; eredeti használat szerint Démétér az 1108 Demeter kisbolygó névadója. A Ceres csillagászati jele egy sarló, (A Ceres szimbólumának sarlóváltozata), hasonló a Vénuszéhoz (A Vénusz csillagászati jele) amely a női nem jelképe és Vénusz kézitükre. A cérium kémiai elemet Berzelius és Klaproth fedezték fel 1803-ban, egymástól függetlenül, nevét Berzelius javaslata alapján a Ceres után kapta. William Hyde Wollaston 1802 elején fedezte fel a palládiumot (rendszáma 46), és először ceresiumnak hívta. Mikor 1805-ben nyilvánosságra hozta felfedezéseit, a név már foglalt volt a két évvel korábban felfedezett cérium számára, ezért végül a Pallas után nevezte el.

A Ceres besorolása több alkalommal félreértések tárgya volt. Johann Elert Bode azt hitte, hogy a Ceres a „hiányzó bolygó”, amit megjósolt a Mars és a Jupiter között, 419 millió km-es (2,8 CsE) távolságra a Naptól. Az égitest csillagászati jelet kapott, bolygóként jelezték csillagászati könyvekben és táblázatokban, a 2 Pallasszal, a 3 Junóval és a 4 Vestával együtt, körülbelül fél évszázadig, míg további aszteroidákat nem fedeztek fel.

Mikor további objektumokat fedeztek fel a területen, rájöttek, hogy a Ceres volt az első a számos hasonló égitest közül. Sir William Herschel 1802-ben az aszteroida („csillag-szerű”) kifejezéssel illette az ilyen testeket: „annyira hasonlítanak a kisebb csillagokra, hogy még a legjobb teleszkópokkal is nehéz őket megkülönböztetni tőlük”. Mivel a Ceres volt az első ilyen felfedezés, az 1 Ceres jelzést kapta a kisbolygószámozás modern rendszerében.

A 2006-os Plútó körüli vita, és a „mi számít bolygónak” kérdés során a Ceres megkaphatta volna a bolygó osztályozást. Egy sikertelen javaslat szerint ugyanis a bolygó definíciója a következő lett volna: „egy égitest, ami (a) megfelelő tömeggel rendelkezik, hogy saját gravitációs tere legyen, ezáltal felülkerekedhet a merev testre ható erőkön, és hidrosztatikus egyensúlyhoz (közel gömb alakhoz) juthat el, valamint (b) egy csillag körül kering, és nem csillag vagy nem egy bolygó holdja”. Ha elfogadták volna, akkor a Ceres lett volna a Naptól számított ötödik bolygó. A javaslatot azonban elvetették, így – mivel a másik definícióban meghatározott feltételt, hogy megtisztítja saját környezetét, nem teljesíti – így (a Plútóval együtt) törpebolygó besorolást kaptak, az azonban nem világos, hogy még mindig kisbolygó-e vagy sem.


Mivel a Ceres a kisbolygóöv legnagyobb objektuma, számos tudományos-fantasztikus témájú könyvben, filmben, valamint számítógépes játékban szerepelt. Isaac Asimov több művében, például az Űrvadász-sorozatban és a Haldokló éjszakában is obszervatórium működik rajta. Larry Niven Ismert Űr-történeteiben a Ceres egy kisbolygóövbeli kormányzóság központja. A The American Astronaut című filmben a kisbolygón található bárban rendeznek táncversenyt. Szerepel továbbá a Star Control, a Descent, a Descent³, a Terminal Velocity számítógépes játékokban, valamint a Warhammer 40,000 univerzumában és a Mutant Chronicles szerepjátékban is.